2011. február 16., szerda

Február, 2. hét

Képeskönyveket gyűjtögettünk, amikben állatokról vannak képek, leírások. Ezeket nézegetve beszélgettünk a különböző helyeken élő vízi vagy szárazföldi, ma élő vagy már kipusztult állatokról. Megkerestük azokat amikkel itt nálunk is találkoztak már. Eleinte az állatkertekben található élőlényeket is idesorolták, de tisztáztuk, hogy nem ez az igazi élőhelyük, hanem valahonnan idehozták őket. Akkor már tudták is, hogy melyik honnan került hozzánk.
Próbáltuk szétválogatni a vadon élő és házkörüli élőket is. Amikor arról beszélgettünk, hogyan tudjuk megvédeni, vigyázni rájuk, egyből mindenki azt tartotta elsődlegesnek, hogy enni és inni adunk nekik. Kerestünk olyan képeket is ahol a költőhelyekről voltak fotók.


Meghallgattuk Móra Ferenc: A cinege cipője verses meséjét, majd utána cd-ről is az Alma együttes előadásában. Figyeltük milyen hangszereket ismerünk fel. Mindenki saját érzései szerint mozoghatott is a zenére. Nem nagyon értették, hogyan került bele a daru, majd tisztáztuk, hogy ez is egy költöző madár.
Képzeletben elsétáltunk mi is az erdőbe. Közben énekeltünk és elmozogtuk a "Hosszú az erdő"-t.
Hosszú az erdő,
Széles az erdő,
Vígan dalol a madár,
de nagy ez az erdő!

Játékidőben madárijesztő és nyuszi síkbábokat színeztünk és elbáboztuk Szabó Ildikó: Egy boldog madárijesztő című versét.


A madárijesztő télen,
ácsorog az erdőszélen.
Ilyenkor már semmi dolga,
mintha csaj turista volna.

Fittyet hány a nagy hidegnek,
csípős északi szeleknek.
Teste husáng, feje szalma
fagynak rajta nincs hatalma.

Hóviharban unatkozik,
de jönnek a pici nyuszik,
pityeregve és vacogva,
fűszálakba kapaszkodva.

A madárijesztő remeg,
a nyuszik láttán didereg,
érzi, mennyire fázhatnak,
ahogy a hóban baktatnak.

Kettő elfér a zsebében,
kettő meg a köpenyében.
Oda is költöznek hamar,
tombolhat már a hóvihar!

A madárijesztő télen,
vigyorog az erdőszélen.
A nyuszikat melengetve
támad ilyenkor vidám kedve.



Pillanatképek:

0 megjegyzés: