November, 4. hét

A testrészek után elkezdtünk az érzékszervekkel foglalkozni. Felidéztük a tűzrakás élményét, majd beszélgettünk arról, hogy milyennek láttuk, volt-e hangja, tudtuk-e szaglással érzékelni, éreztünk-e meleget a közelében. Ezután gyertyát gyújtottunk és mindenki a kezével a bőrén keresztül érezhette a tűz melegét, ...

... az orrával szagolhatta a füstöt, majd a szemünk lecsukásával éreztük hogy milyen lenne látás nélkül.

Miután alaposan átbeszéltünk mindent, egy feladatlapon berajzoltuk a hiányzó testrészeket, érzékszerveket.

Elkezdtük a "Dohányzás, vagy egészség" című részprogramot is, ahol szintén a tűzről, a füstről és azok érzékeléséről volt szó. A későbbiekben rátértünk arra is, hogy a dohányzásnak milyen káros következményei lehetnek, mi az egészséges életmód, majd imitáltuk egy szerkezet segítségével a dohányzást.

Ha már a gyertyák ilyen sokszor a kezünkben voltak, matekoztunk velük egy kicsit. Az összegyűjtött különböző forma, szín és nagyság szerint csoportosítottuk majd megszámoltuk.

A gyertyák részeit befestettük, nyomatokat készítettünk belőlük, majd képekké alakítottuk.

A legkisebb óvodásunk is két sírás között nagy élvezettel festett.

Munka közben Télapós énekeket énekeltünk, verset mondtunk.

Tóth Anna: Télapó

Erdő szélén áll egy kunyhó,
ezüstösen csillogó,
öreg bácsi lakik benne,
úgy hívják, hogy Télapó.

Sürög-forog reggel óta,
várják már a gyerekek,
zsákjában van ajándéka,
szívében a szeretet.

Alkonyatkor csilingelve
útnak indul szánkóján
ablakokban kis cipőcskék
tündökölnek, bárhol jár.

Hogyha alszol, s ajándékot
visz neked a Télapó,
betakar, ha ágyacskádról
lecsúszott a takaró.

A hétvégére befejeztük a "Dohányzás vagy egészség" című részprogramot is. Az egyik kislányunk megkért, hogy had mondja el a mesét a gyerekeknek a képekről. Nagy sikere volt.

Születésnapot ünnepeltünk:

Pillanatképek:

Elkezdtük a készülődést a Télapó érkezésére is. Zsákot festettünk, grízzel díszítettük, majd szalagot kötöttünk rá.

November, 3. hét

Babafürdetés volt a csoportunkban. Miközben megmosdattuk a babákat, ismerkedtünk a testrészükkel, megneveztük azt a részt amit éppen mostunk.

A tükörben is megfigyeltük magunkat: a mozgásunkat, a külsőnket és mindenkinek el kellett mondania, hogy milyennek látja magát, milyen mozgást végez, melyik testrészét mozdítja meg.

A későbbiekben a tükröt én helyettesítettem, s amilyen mozgást végeztem, a gyerekeknek ugyanazt kellett csinálni. Természetesen itt is mindig mondogattuk, hogy melyik testrészünk mozog.

Ezeket egy kis versikével gyakoroltuk:

Itt a fejem, itt van ni, tessék csak rám figyelni!

Itt a szemem, itt a szám, itt pedig az orrocskám.

Oldalamon két karom, forgatom, ha akarom,

Két lábammal topogok, óvodába indulok.

Képeskönyvet nézegetve is alaposan megfigyeltük az emberi testet ...

... majd gyurmából el is készítettük.

Az embert a későbbiekben le is rajzoltuk ...

... azután testrészekből össze is állítottuk, majd rajzoltunk ruhát is nekik. A könnyebb rajzolás érdekében verset mondogattunk:

Pont, pont, vesszőcske,

készen van a fejecske.

Kicsi nyaka, nagy a hasa,

készen van a török basa!

Annyit nehezítettünk a feladaton, hogy puzzle-ből rakták ki az emberi testet ...

Az egyik kislányt körbe rajzoltunk egy nagy papíron, kivágtuk, majd berajzoltuk a hiányzó érzékszerveit, felöltöztettük és ismét megalkottuk az embert. A gyerekek ismételten bizonyították, hogy mennyire jól együtt tudnak dolgozni.

Énekeltünk, körjátékoztunk és zenei eszközökkel az egyenletes lüktetést is érzékeltettük.

Ennek a kislánynak

nem jutott párja,

Jaj de megharagszik.

Majd máskor jut neki,

Jobban iparkodik.

Kácsa, kácsa, piros kácsa,

Ki a párját nem találja,

Keressen magának.

Nyuszi ül a fűben ...

A hét utolsó napján szabályjátékot játszottunk. Először is párokat választottunk a következő módon. Mindenki becsukta a szemét, kinyújtotta az egyik karját majd elindult előre. Akit először megérintett, az lett a párja.

Ezután "Sziámi ikrek" játékot játszottunk. Az volt a szabály, hogy a párok valamelyik testrészüknél "össze vannak nőve" és így mozognak. Ily módon kellett különböző feladatokat elvégezniük, miközben ügyelniük kellett arra, hogy az "összenőtt" testrészük ne váljon szét.

Játszottunk még labdajátékot is. Mindenki körbeült, és a labdát kézről kézre adtuk, miközben énekeltünk: 

Megy a labda vándorútra

egyik kézről a másikra

aki tudja meg ne mondja,

merre van a labda útja.

Csili csalamádé, cukor csokoládé,

Csili csalamádé, Sári hopp.

 A "Sári hopp"-nál akinél a labda van, az kiesik. A játék végén már csak két gyerek van, a többiek szurkolnak.

November, 1 - 2.hét

Névnapost ünnepeltünk:

A hetet a tűzzel mint veszélyforrással és a tűzoltók munkájának megismerésével kezdtük. A gyerekek ennek kapcsán közvetlenül tapasztalati úton szereztek ismereteket a tűz veszélyeiről. Elsősorban "otthoni környezetben" megismerték a gyúlékony és kevésbé gyúlékony anyagokat. Meghívott vendégünk Fenesi Viktor törzsőrmester volt a Fővárosi Tűzoltó Parancsnokságról, aki élményszerű bemutatóval játékos formában hívta fel a figyelmet a gyerekekre és a család többi tagjára leselkedő veszélyekre. Épp ezért választottuk a foglalkozás helyszínéül az óvoda udvarán lévő babaházat.

A gyerekek megfigyelték, hogy a tűzeset bekövetkezte után, hogy tódul ki a füst az ablakon, hogyan kell a szülőket, a felnőtteket azonnal értesíteni ha valami hasonló tapasztalatnak környezetünkben, és melyek azok a viselkedési szabályok, amelyeket kötelező betartani.

Közvetlen tapasztalatokat szereztek arról, hogy lobban el a papír, a szalma, a csutka, a fa, a textília mint éghető anyag és mi történik a kővel, üveggel mint nem éghető anyag.

A foglalkozás során külön élmény volt a gyerekek számára, hogy felpróbálhatták a különböző védőeszközöket: a tűzoltót védő sisakot, a kámzsát, a védőkesztyűt és a tűzoltó egyenruhához tartozó sapka régebbi és új változatát.

A tűzoltó autó hiánya sem jelentett különösebb problémát, mert képekről és CD-ről is megnéztük, ... 

... s a játék során a vízoltó tömlő szerepét egy locsolócső helyettesített, melyet a foglalkozás zárásaként az udvaron található hajó "kigyulladt" árbocának tűzoltásához használtak az alkalmi tűzoltók.

A mellékelt fotókon jól látható, hogy a gyerekek érdeklődve, jó hangulatban, élményekkel megtűzdelve töltötték a délelőttöt ezen a napon az óvodában.

A nap tanulsága:

1. - "Ha találsz egy gyufát, azonnal szólj a felnőttnek, mert ha felveszed, megakarod majd gyújtani ... ha meggyújtottad, meg fog égetni ... ha megégett, fájdalmat okoz, és el fogod dobni ... ha eldobtad, lángra kap az otthonod ... ha lángra kapott az otthonod, meg fog semmisülni."

2. - "Amikor az illatot árasztó dezodort figyelmetlenül használod, akár egy gyertya-lángjából is óriási lángcsóvák csapkodhatnak a magasba lakás tüzet okozva. A balesetek elkerülése érdekében mindig légy óvatos és körültekintő" (Fenesi Viktor törzsőrmester tanmeséje)

A következő napokat is a tűzzel és a tűzoltókkal kapcsolatos dolgokkal töltöttük. Először is a tűzoltós könyveket lapozgatva megfigyeltük, hogy néz ki egy tűzoltóautó.

Alapos átbeszélés után le is rajzoltuk, s közben a következő verset mondogattuk.

Nemes Nagy Ágnes: Piros autó

Piros autó nagyon szalad,

piros autó mint a pipacs,

piros autó ipiapacs,

megláttam a rendszámodat.

Érdekes módszerrel festettük meg a tüzet is. Miután megbeszéltük a tűz, a láng színeit, befestették a gyerekek az egyik tenyerüket, majd tenyérnyomattal készítették el a lángokat. Ezután már csak a fát kellett megfesteni és készen is volt a tábortüzönk.

A lángokat simán csak ecsettel is illusztráltuk ...

... majd egy újabb, tavalyról már ismerős technikával dolgoztunk. A lapot egy cipősdobozba tettük, majd a tűz színeiből festéket csepegtettünk a lapra és a golyóval szétvittük. Érdekes "modern" képek jöttek létre.

A hetet tornával és énekes játékkal fejeztük be.

"Tüzet viszek, nem látjátok,

ha látnátok, oltanátok,

ki ég a ruhátok"

"Ácsorogjunk bácsorogjunk tetőfával tüzet rakjunk,

sej meg is melegedjünk."

Kisvendégek a csoportban: