Előre megrajzolt fa formát festettünk az ujjunkkal. Zölddel a lombját, barnával a törzsét. Nagyon szeretik ezt a technikát, ami már nem új számukra. Néhányan nagyon türelmesen pötyögtettek, de volt aki rájött, hogy szét is lehet maszatolni és akkor gyorsabban halad. Viszont azok a fácskák nem is lettek olyan szépek.
Így egy páran újrakezdték a feladatot. Mivel ezek a fák almafának készültek, száradás után előre kivágott almákat ragasztottunk rá. Megbeszéltük, hogy legalább 5 alma legyen egy fán. Több lehet, de kevesebb nem.
Beszélgettünk arról is, miért eszünk mostanában olyan sok almát és miért egészséges az alma.
Közben Gryllus Vilmos: Alma című dalát mondogattuk:
"Alma, alma piros alma
odafenn a fán.
Ha elérném, nem kímélném,
leszakítanám.
De elérnem nincs reményem,
Várom, hogy a szél
azt az almát, piros almát
lefújja elém."
Nem csak almafákat készítettünk, hanem só-liszt gyurmából almákat is formáztunk.
Száradás után lefestjük majd azokat, és a babakonyhai gyümölcsös kosárba tesszük.
Eljátszottunk még a Hej, a sályi piacon dalosjátékot is.
"Hej, a sályi piacon, piacon,
almát árul egy asszony, egy asszony.
Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,
hatot ad egy garason, garason."
Pillanatképek a Gézengúz csoport életéből:
Nagytorna:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése