Énekléssel, mondókázással kezdtük a hetet, és próbáltuk az egyenes lüktetését kifejezni. Volt aki csak tapsolta, volt aki egyet a combjára ütött, egyet tapsolt.
Szélforgót és legyezőt is készítettünk és meg is néztük, hogy működik-e? Ezeknek a tárgyaknak a későbbi napokban volt funkciójuk, amikor is a levegő mozgásával foglalkoztunk. Felidéztük a szél mozgását a kirándulásunkon, és mi magunk is "szelet csináltunk".
Megfigyeltük a levegő mozgását a gyertya lángján keresztül is. Először is megbeszéltük a tűzgyújtás szabályait, majd gyertyát gyújtottunk. Kinyitottam az ablakot, és figyeltük a láng mozgását.
A következő nap szalagos pálcikát készítettünk, amit mi magunk között csak lobogónak neveztünk el. Ezt kivittük az udvarra, és megfigyeltük, hogy hogyan lobogtatja a szél a szalagokat.
Ismerkedtünk a komolyzenével is. Leültünk a szőnyegre, becsuktuk a szemünket és csak csendben hallgattuk Vangelis - 1492, A Paradicsom meghódítása című zenéjét.
Megkértem a gyerekeket, hogy most mindenki a zenére figyeljen, majd próbája elmondani, hogy mit érzett, mit látott.
Néhány szösszenet a beszámolókból:
O.A.: Ritmusban dobogott a szívem és megnyugodtam. Egy másik világot láttam, ahol tündérek voltak meg csillagok.
Sz.J.: A zene megnyugtatott.
G.B.: Érzelmeket éreztem.
Óvónő: Milyen érzelmeket?
G.B.: Nyugalmat.
Cs.B.: Farkasokat láttam, akik üvöltöttek, meg nagy sötétet.
R.N.: Szép színeket láttam: rózsaszínt, sárgát, zöldet.
O.J.: Sötétséget láttam, semmi nem volt ott.
Miután több alkalommal is meghallgattuk a zenét, elmeséltük, hogy mit éreztünk alatta, nekiláttunk és lefestettük mindezt.
Az elmúlt napokban, hetekben sokszor meghallgatták a Három pillangó c. mesét. Nagyon szeretik, s ezért megpróbáltuk eljátszani, ami nagyon jól sikerült.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése